„Én tudom milyen a tré, a putri, a lárma, aki itt marad őrült,  aki ugrik az gyáva.”

Kemény szavak ezek így az elején. Tudom. De minek is kenter falazni?
2013 van. Egy új év. Az újabb remények éve. Egy kívánságom volt az évet illetően, mégpedig az, hogy legalább fele annyira legyen rossz, mint az elmúlt esztendő.  Ha optimistán tekintek erre (Itt érdemes is megállni egy pillanatra. Optimizmus? Tudtommal egy olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy kedvező hely. Nos, akkor a kifejezés számomra el is veszett) akkor fele annyira lesz rossz ez az év, mint ’12. Hát, az már igen is jó lenne. Nagyon jó.

Kezdtem azt hinni, hogy depresszív a világszemléletem, én keresem/találom mindenben a rosszat, de rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok így egyedül. Kétes érzelmek lengik ezt körül… Örüljek ennek? Abból a szempontból ezt teszem, hogy nem csak én érzékelem a rosszat, de sajnos, hogy többen „szimpatizálnak” derűs nézetemmel, általános probléma felbukkanására enged következtetni.
A kérdés az, hogy mi lehet a probléma?  Nem áll szándékomban nekiállni  politizálni, hiszen miért is tenném azt?  Én egyszerű ember nem értek a nagyok dolgához...

Szóval, mi lehet a probléma?  Tény, hogy a munkanélküliség viharos egén csak egyre több lesz az esőfelhő. Inkább ennek az oka foglalkoztat.
Egyre szembetűnőbb számomra, hogy nem más, mint az alap szemlélet, a dolgokhoz való hozzáállás és az emberek szimpla gondolkodásmódja. Tegnap egy általam kedvelt sorozat egyik részében (persze-persze, tudom, hogy csak film) egy autó tolvaj tökéletesre fejlesztve technikáját szinte minden járművet gond nélkül tulajdonított el. Miután a rendőrség kézre kerítette és felelt a tetteiért, nevesebbnél nevesebb gyártók keresték meg, hogy tesztelje az autók biztonsági rendszerét.

Vagy ott van a fiatalember, aki több tűzfalán is könnyedén ugrott át a NASA biztonsági rendszerének magas kapuin. Ma Ő az egyik fő programozó, aki a biztonsági rendszert tartja karban. Nos, az összefüggés a kis történetek, valamint a mondani valóm között ott mutatkozik, hogy a gondolkodásmód fejlettsége igen is döntő szerep egy ország életében. Hiszen itthon, kicsiny hazánkban bármely hasonló esetben a megtorláson kívül kétség sem férhet hozzá, hogy más következményekkel járjon egy hasonló eset. Persze, nem azt akarom ezzel sugallni, hogy ne kapja meg a büntetést az, akinek jár, csupán a hozzáállás és a szemléletmód különbségére próbáltam rávilágítani.

Ami itthon előállt (mind munka, mind a rendszer, s mind a hétköznapok terén) elkeserítő.  Tkyd szavai is ezt sugallják. Tenni kellene valamit. Itthon maradni? Vagy néha úgy érzem, hogy szó szerint menekülni innen? Megőrülni?  Vagy gyáván magunk mögött hagyni a problémákat és mindent, egy új, egy szebb világ felé fordulni? Nos, Elég kecsegtető és csábító az utóbbi. De helyes ez…? Ha lelép az ember, akkor megszakad a szíve ezért az országért. Hiszen magyarok vagyunk. Számomra is rendkívül erős ez az érzés. Nem az országgal van a gond. A felfogással és a vezetőséggel. Szinte már kibírhatatlanul.  Ami viszont kicsit sem mamsza.

Mammer