Undorító, ahogy a pártok a mai napot a saját céljaikra használják fel. Majdnem olyan gusztustalan dolog, mint az, hogy a szabadságharc bukása után az akkori politikai elit Görgey Artúrt árulónak kiáltotta ki. Csupán azért, mert a népnek oda kellett vetni egy bűnbakot, akit szidhatnak maguk közt, hogy miért buktuk el a szabadságharcot. Pedig Görgey nagy koponya volt úgy hadászati, mint tudományos téren is. Rengeteget köszönhet neki a magyar nép és a szabadságharc is a katonai sikereiért. Azzal, hogy letette a fegyvert világosnál a 30 000 fős serege élén, amikor a Ferenc József által behívott orosz seregekkel kellett volna megütköznie, voltaképpen több ezer ember életét mentette meg és azt, hogy az oroszok ne rúgjanak bele még egy hatalmasat, az akkor már majdnem másfél éve háború súlytotta országba. Ez volt az egyetlen logikus cselekedet, amit tehetett.
Visszatérve korunkba, ma a politikusok a beszédeiken, amiket rendre minden évben szabadságharcos szellemben előadnak, csak a jól hangzó, a nép által könnyen értékelni tudó dolgokat tudják ismételni az unalomig. Pilvax kávéház, Petőfi, Nemzeti dal. Nem csoda, hogy az átlag magyar nincs is tisztában magával a szabadságharc eseményeivel, azzal pedig, már végképp nem, hogy mik is voltak a konkrét okai, annak, hogy egyáltalán kitört a forradalom az osztrák elnyomás ellen. A politikusoknak minden nemzeti ünnepünk remek alkalom arra, hogy előadhassák magukat a népnek, hogy ők milyen elkötelezett hívei a nemzetnek. Olyan szépen, hogy elhisszük: a mai nap még a közpénzeket sincs szívük lopni. Komolykodó pofával előadják a jól hangzó, ám semmit mondó szónoklataikat. Olyan arccal, amiről elhiszed, hogy most azonnal kész lenne meghalni az isaszegi csatában a hazáért. A népbutító, semmit mondó beszédeikkel még ilyenkor is a szavazók magukhoz édesgetésén dolgoznak. Ahelyett, hogy tényleg a hazáról és a szabadságharcról emlékeznének meg. Gondolhatjuk, hogy az ilyen embereknek mennyire fontos lehet a nemzetük...
A szélsőjobboldal pedig feljogosítva érzi magát a mai napon, hogy egy kicsit legálisan forradalmasdit játsszon. Két zsidózás között, a nemzeti összefogás jegyében megdobálnak mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy ők. Mert, ha valaki nem radikális, már nem is szeretheti a hazáját? Persze az álszent zsidókat sem kell félteni! Valószínűleg megpróbálják kihisztizni, hogy ne hordjon senki kokárdát, mert az sérti őket. Különben is; a körülmetéltek szerint mindenki náci, aki valamilyen nemzeti jelképet visel, lobogtat vagy tart a kezében.
És van az átlag magyar. Nem tüntet, és nem is a politikusok beszédeit hallgatja valami köztéren szájtátva. Az átlag magyar a munkaszüneti napja alatt gondol a hősökre, azokra akik a vérüket adták a hazáért. Akiknek többet ért a nemzet önállósága, mint a saját vagyoni helyzetük. Akik feladták vállalkozásaikat, ott hagyták a munkát és beálltak a seregbe. Szívvel-lélekkel kiálltak egy szebb és jobb jövő mellett! Egy normális magyar március 15-én rájuk gondol, a forradalomra és arra a harcra, ami ebben az országban folyt az elnyomásunk ellen.