Essen pár mondat tapasztalt, jó kiállású, erős fizikumú, bátor, fiatal rendőreinkről, akik most kezdték el ezt a nemes hivatást. Félreértés ne essék, nem ez a legrosszabb dolog a világon, ami történhet velünk, attól, hogy megjelent ez a cikk itt Magyarország legjobb (*stipistop) blogján. Hát akkor kezdjünk is bele!
Szolgálnak és védenek. Mi, mint jóhiszemű, becsületes, törvénytisztelő állampolgárok még el is hinnénk ezt szóról szóra, ha nem szorulna össze a seggünk ok nélkül, akárhányszor egy búbos taxi elkrúzol mellettünk lassan az utcán. Próbáljuk elhinni, hogy igen, Ők – a nagyra becsült és tiszteletreméltó rendőr urak/hölgyek – akik csak azért mentek rendőrnek, mert az érettségi után nem tudtak, talán nem is akartak tovább tanulni, dolgozni meg lusták voltak, Ők majd megvédenek minket minden rossztól. Ettől az optimista és bizakodó hozzáállásunktól még az se tud minket eltántorítani, hogy eszünkbe jut milyen nevetséges lett a rendőrképzés. Az még oké, hogy aki nem púpos vagy tolószékes, az mind lehet rendőr. Sőt még akár az is jó érzéssel tölthet el minket, hogy több ostoba-buta nőszemély ismerősünk, akit örömmel vettünk hülyére tinédzserként, lett rendőrnő, így nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket, hogy igazi, hozzáértő rendőr ismerőseink vannak, akikhez bizalommal fordulhatunk baj esetén. Egészen addig, amíg fel nem riadunk ebből az édes álomból, amikor tudatosul bennünk, hogy a rendőrképzés sajnos nagyon felhígult. Ennek tudatában, már azt is sajnálattal konstatáljuk, hogy bárkiből lehet rendőr.
Ám, ezeken túltesszük magunkat, amikor azt vesszük számításba, hogy ezek a munkásélet vagy éppen a munkanélküliség elől egyenruhába menekülő fiatalok, nem csak buták, de még gyorstalpalón is végzik a képzést, az már tényleg riadalomra, ad okot. Nem azért kell riadtnak lennünk, mert nem sajátítják el a szolgálati lőfegyver helyes tartását, a tüzelést és egy eltévedt golyó majd farba csíp minket, hiszen a kiképzés alatt vagy 4-5 golyót is a céltáblába eresztenek a vizsga előtt, így bizton állíthatjuk, hogy ők már-már képzett mesterlövészek. Nem, mi teljesen más miatt vagyunk nyugtalanok, ami egy sokkal nagyobb probléma. Az, hogy ezek a léhűtők, a gyorstalpalóból kikerülve, máris ott ülnek a járőr kocsiban (ha szerencsénk van, akkor éppen fogdai szolgálaton vannak) és kényük-kedvük szerint basztathatnak minket, becsületes honpolgárokat. Egyáltalán nem arra gondolunk most, hogy a felvételi pszichológiai teszt nem szűri ki, a kisebségi komplexusos, frusztrációkkal teli jelentkezőket, akik kilátástalanságukat, múlt és jelenbéli személyes vagy vélt problémáikat a jelvény mögül, egyenesen az utca emberére vetítik ki, miközben minden apró szarságért a „Bírság!” szót hajtogatva, halál komoly pofával élik át saját elméjük belső orgazmusait és boldogan írják a csekket, azzal a tudattal, hogy most Ők már lettek valakik az életben. Nem, nehogy bárki rosszindulatúnak gondoljon minket, nekünk eszünkbe sem jutott ez. Szimplán csak arra gondoltunk, hogy ezek a jóravaló emberek a lerövidült képzésen, aminek célja, hogy eddig soha nem látott számú rendőrt tegyenek az utcákra, egyszerűen nem tudják megtanulni a jogszabályokat, így rengeteg hibás eljárás fog történni. Ezek után még van képük felháborodni, hogy Őket mindenki utálja, amikor csak a dolgukat végzik és, hogy nincs presztízse a rendőrségnek. Sőt még fennhangon vissza is kérdeznek, hogy akkor majd szóljunk, akinek tudunk, amikor betörnek hozzánk.
Észre kellene vennie a rendőrségnek, hogy a felállás, amit most tanúsítanak, nem más, mint az emberek cseszegetése járőrözés alatt, hogy mikor tudják őket lehúzni, nem pedig a bűnelkövetők kiszúrása. Ebben ludas a felső rendőri vezetés és az állam is, Viktorral az élen, aki a bírságokból beszedett pénzt – ami elvileg egy előre ki nem számolható összeg – beleszámolja a költségvetésbe, előírva, hogy mennyit kell beszedni ezeknek a kis zászlósoknak, az uzsidobozba, de erről a tervgazdálkodásról, talán majd később…
Tehát a pályakezdő rendőr a legkevésbé sem mamsza!
Szása
