A halál a vég? Az örök csend? A semmi? Vagy van bennünk valami, ami a fizikai létünk után is él tovább? Ez az a nagy rejtély, amivel előbb-utóbb mindannyian találkozunk. Van-e élet a halál után?
A keresztény és muzulmán vallások úgy tartják, hogy a jók a mennybe, a rosszak pedig a pokolba kerülnek haláluk után. A buddhizmus szerint viszont a halál, csak átmenet egy másik létbe, egy másik testbe. Csupán egy a közös: a test csak a lélek hordozója.
Rengeteg ember élt már át halál közeli élményeket, a tudomány számára sem ismeretlen a téma, sok dokumentáció áll rendelkezésünkre emberek beszámolóiról, amikor oly közel álltak a túlvilághoz. Ezekben a halál közeli élményekben mindegyikben közös, hogy az érintett személyek meleget, fényt, békét és elégedettséget éreztek, többen azt is, ahogy elhagyták a testüket. Hallucináció? Az orvosi magyarázat szerint, a fellépő oxigén hiány miatt produkálja az agy. Hasonló tapasztalataik vannak azoknak a pilótáknak is, akik a fellépő centripetális erők miatt elájultak, mert a pörgés közben a lábukba tódult a vér az agyukból. Egy valami különbözik a pilóták és a halál közeli élményt megtapasztalók beszámolóiban: a pilóták nem „csináltak” komplex emlékeket a túlvilágról. Ők nem utaztak, nem mozogtak valami testetlen formában, nem találkoztak másokkal, esetleg a halott rokonaikkal, míg a halálból visszatérők között rendszeresen akadnak oylan beszámolók, amik többek egyszerű fénynél és alagútnál.
Lehet, hogy a tudat a kozmosszal van kapcsolatban, a kozmoszi tudattal, ami az ősrobbanás óta jelen van mindenhol? És a halál után a tudat a semmiben létezik tovább, akár a levegőben laza kapcsolatban a többi tudattal? Honnan ered a tudat és hová lesz amikor meghalunk, feltételezve, hogy nem szűnik meg egyik percről a másikra.
Állítólag a lélek súlya 21 gramm, amit egy orvos mért meg 1921-ben haldokló TBC-s betegen, de azóta ezt senkinek sem sikerült reprodukálnia, mert nincs is mit mérni. Valójában az ember amikor meghal, nem lesz könnyebb 21 grammal. A lélek nem egy kézzelfogható valami, aminek súlya van.
Az emberi agy a legösszetettebb dolog amit ismerünk, körülbelül 100 milliárd idegsejtből (neuron) áll és ezek kapcsolatban állnak egymással, ez alkotja a tudatunkat az agyban. A személyiségünket is ez alkotja, az, hogyan kapcsolódnak a neuronok egymáshoz. Az pedig, hogy változik a személyiségünk amiatt van, hogy a külső behatások, élmények hatására megváltozik a neuronok egymással való kapcsolata az agyunkban, ettől leszünk különbözőek és így változik a személyiségünk is a születésünktől egészen a halálunkig. Ezek szerint, ha az agy leáll a halál miatt, nem küld több elektromos impulzust a neuronoknak, amik nem tudnak többé kapcsolatot létesíteni egymással, akkor megszűnik a tudat is.
Tehát minden elegendően okos élőlénynek lehet lelke, például a majmoknak, delfineknek, krokodiloknak, egereknek is? Megfigyelhetjük, hogy a kutyáink örülnek nekünk vagy éppen szomorúak valami miatt. Netán, ez csak a tudat lenne, amit bűn összekeverni a lélekkel? Mert, az emberi tudat is így fejlődött ki évmilliók alatt, állatokból előember, majd abból lett a mai ember. A lélek és a tudat az két, teljesen különböző dolog, a tudat megszűnik, a lélek tovább létezik a halál után?
Tekinthetjük halál utáni létezésnek azt is, ha valaki hátra hagy valamit, ami halála után hatással van az emberekre. Hiszen például Jimi Hendrix, amikor a gitárján játszott, azok a hangok lelkének a legmélyebb kivetülései voltak, ha pedig ma valaki meghallgatja azokat a felvételeket, akkor közvetve ugyan, de Hendrix lelke lesz rá hatással, attól függően milyen érzelmeket vált ki az adott zeneszám a hallgatóból. A halott szeretteink is így élnek tovább bennünk, az emlékeinkben, amiket gyűjtöttünk róluk. Vajon ez lenne a halál utáni létezés? Vagy van egy csodás lét, ami halál után egy új helyen, esetleg testben fogad minket? Nem tudjuk, de majd egyszer mindannyian választ kapunk erre a kérdésre.
Ha szerinted létezik élet a halál után, vagy éppen nem akkor írd meg hozzászólásban, hogy miként gondolod, mi a véleményed a témáról, hogy látod, mi van a halál után, mert minket nagyon érdekel az, hogy mások, hogy gondolják ezt!
Szása
