HTML

MamSza

Ami mamsza, az érdekes és értelmes, ha valami pedig már nagyon mamszás, az a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk az evolúció óta! Amennyiben a fejedbe vetted, hogy írsz nekünk, akkor: mammerszasa@gmail.com Mammer & Szása

Mamsza a Facebookon

Címkék

15 (1) 2013 (3) 50 (1) akarat (1) alkohol (1) anglia (1) angol (1) angolkák (1) autópálya (1) baleset (1) banda (1) belügy (1) belügyminisztérium (1) betyár (1) betyárok (1) betyárvilág (1) birodalom (1) bizánc (1) bizánci birodalom (1) blog (1) blogolunk (1) boldogság (1) britannia (1) bűn (1) byealex (1) Címkék (1) dalszöveg (1) dicsőség (1) doser (1) drog (1) egyedi (1) egyház (1) élet (1) érdekes (1) erő (1) eutanázia (1) eutanázia magyarországon (1) facebook (1) falfestmény (1) fegyver (1) fehér (1) férfi (1) férfiak (1) fiatal (2) fidesz (1) fiktív (1) foci (1) football (1) forradalom (1) frank (2) furcsa (1) gitár (1) gitározás (1) google (1) google map (1) graffiti (1) háború (1) halál (1) halál után (1) halottként a facebookon (1) hang (1) hanghullám (1) hangképzés (1) hangszer (1) hangszín (1) hatalom (1) hazudik (1) hazugság (1) hipster (1) hipster style (1) hipszter (1) (1) hóhelyzet (1) i-doser (1) idős (1) inerjú (1) irónia (1) jobbik (1) kamion (1) karambol (1) képzelt (1) keresztény (1) kifogás (1) kifogások (1) kitartás (1) költő (1) kormány (1) középkor (1) lant (1) lantot (1) laterán (2) le (1) lélek (2) lmp (1) maffia (2) magyar (4) Magyarország (2) magyar márkák (1) magyar szokások (1) magyar történelmi családok egyesülete (1) mai (1) mamsza (5) március (1) március 15 (1) mentők (1) miért (1) miről (1) mocsok (1) modern költők (1) motiváció (1) motiváltság (1) mszp (1) munkanélküliség (1) nemesség (1) nép (1) nézőpont (1) (1) nobilitas (1) nők (1) Ő (1) olasz (1) olaszország (1) orbán viktor (1) öröm (1) pályakezdő (1) pápa (2) pápák (1) pápaság (1) pintér sándor (1) politika (2) pop (1) program (1) rendőr (1) rendőrség (1) rezgés (1) riport (1) róma (2) római (2) római birodalom (1) semmire (1) sötét (1) street (1) street art (1) street view (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szar (1) szemlélet (1) szokás (1) találmány (1) tedd (1) tény (2) teszt (1) tetoválás (1) tigris (1) tömegbaleset (1) történet (1) tudat (1) tűzoltók (1) ünnep (1) ünnepel (1) után (1) vallás (2) vatikán (2) vén (1) vérfertőzés (1) vers (1) viselkedés (1) zene (2) zenekar (1) zenész (1) Címkefelhő

Kis-Britannia

2013.03.29. 18:08 Vadkeleti Bölcs

Lássuk egy kis szeletét az angol léleknek! Első rész.

 Bryan csak úgy üldögélt az irodájában. Minden reggel felkelt, megmosakodott, fogmosás után öblített egyet a poharából, megkente a kis szendvicsét, megreggelizet és lement az irodába. Dolgozni, szerette a munkahelyét. Minden nap ő ért be először. Kinyitotta a helyet, megtisztította az akváriumot, sőt, még a kis halait is megetette. Aztán várta, a többieket. Köszönnek, ha van valami, akkor megbeszélik majd tovább ül az irodában. Az irodát maga rendezte be. Katonakori emlékek Japánból, hatalmas festmények, hajókat ábrázoló képek. Íróasztala mögött pedig a könyvespolcon rengeteg, soha nem olvasott ismeretterjesztő könyv, valamint az emberiség irodalmi történetének "must be" művei, annyi, hogy a polc majdnem összeroskad alattuk. Miután mindenki megérkezett és felkészült a nyitásra, a pultostól, a mosogatón át, a szakácsig és a szobalányig, mindenki összegyűlt az irodájában. És ő elkezdi olvasni a kis listáját a teendőkről.

- Ma két szobába érkezik vendég. A kilencesbe és a tízesbe. Ugyan az a személy foglalta. Szóval itt van a bejelentkezési papír. Tessék John és a kulcsokat majd tedd hozzá!

- Oké Tin! Itt vannak.

- Köszönöm - válaszolt Bryan a mesterkélt modorával. Mindig mosolygott, nyolc méterről is előre engedte az embereit a folyosón.

Hogy miért volt Tin? Azt nem tudni, de senki nem szólítja Bryannak valójában. Mindenki csak úgy ismeri: Tin.

Ebben a pillanatban belépett Lee a irodába. Hawaii mintás ingben kávéval a kezében. Köszönt, majd finom, nőies mozdulatokkal leült a székre, ez a közel két méteres és 100 kilós férfi.

- Tin, hol van a vasaló, mert nem találom.

- Oh, azt hiszem a mosógépeknél maradt. Úgy gondolom ott van a kötényed is.

Minután véget ért a meeting és minden dolgozó nekilátott a munkájának, Lee magára öltöte a kis köténykéjét és Disney dalokat dúdolgatva nekiállt kivasalni a ruháit. Mint egy igazi háziasszony.

Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Tin felvette és a lehető legkedvesebb hangon beleszólt:

- Halló, tessék? Langhorne Terrace Hotel and Terrace Bar, segíthetek?... Oh, igen, rendben... Pardon, azt hiszem az a szoba arra a napra már foglalt, de van másik két ágyas szobánk... Rendben, én köszönöm, byebye!

- Új foglalás Szivi? Nagyon helyes, jöjjön csak a pénz. Lesz miből leruccanni Olaszországba a hétvégén, ebből az esős, szar időből. Jó lesz megint kettesben lenni Darling!

 Meanwhile+how+it+REALLY+is+in+England+_c3d8ab771b29ed0b4686a156c0db82c5.jpg

 Steve utálta a vonatokat. Mégis minden napjából közel két órát rajtuk töltött. Most is éppen Londonba tartott, a munkahelyére. „Fuck this shit! Utálom az embereket a vonaton!” dörmögött magában, közben meg mosolygott és úgy tett, mintha újságot olvasna. A vonat megállt valami kis Angol városkánál, a neve valami olyasmi volt, hogy Woodhill vagy Brickstone… vagy nem is tudom, talán Klemford. Mindegy is igazából, az összes város neve ennek a háromnak a végtelen variációja. Új utasok szálltak fel a vonatra, le senki nem szállt, mindenki Londonba tartott ezen az esős, borús, átlagosan szar napon. Megérkezett a dagadt nő, aki mindig csak egy jegyet vesz, de átfolyik a másik székre is, így elfoglalva két helyet. A munkásruhába bújt férfiak, akik alig várták már, hogy Londonban legyenek és egy jó sörrel indítsák a napot. Őket követték az öltönyös „értelmiségiek”. Mindegyiknél kötelezően egy könyv vagy füzet, amit tanulmányozhat az úton, miközben a restiben vett büdös kávé szaga megtölti a vagont, ami egyébként nagyon szép és modern.

Ekkor érkezett meg a kalauz.

- A jegyét Uram, kérem! – és Steve mosolyogva átnyújtotta neki. - Sajnálom uram ez a jegy érvénytelen.

- Igen, de nem, de igen, de nem, de igen, de nem, de igen, de nem! – csattant fel Steve.

- És kérem, a cigarettát is nyomja el, tilos itt a dohányzás!

- Milyen cigarettát? – kérdezte dühösen Steve – Ez egy füstmentes cigi!

- Láttam, ahogy füstöl, már két székkel odébb éreztem a cigi szagot, ahogy átüt a rumos és a kávés szájszagok közt!

- Ez a füst csak a közeli gyárból jött! És a jegyem is érvényes!

- Ezen az áll, hogy múlt hét kedd. Valamint látszik, hogy már agyon használta, mert össze vissza van gyűrődve és még hiányzik is belőle egy darab. A következő megállónál le kell szálnia uram, kérem keljen fel!

- Jó, de nem, na jó, de nem lehet, na jól van. Nem, nem lehet, na jó, akkor, de nem! Kapja be!

Ekkor a kalauz megfogta a kezét és felállította a székből. Amint Steve felállt furcsa dolog került elő alóla, ami egész eddig rejtve maradt, mert rajta ült, de most, hogy felkelt ott pihent a széken. Egy női pénztárca. A kalauz felvette, megnézte benne az igazolványképet, amin egy asszonyt vélt felfedezni.

- Ez micsoda?

- Ő… azt reggel vettem… - válaszolta Steve kissé meglepődött hangon.

Ekkor rémült egy női hang tört fel a Steve előtti székből: - A tárcám! A tárcám! Megloptak! Segítség! Rendőrség!

Lájkolj minket a Facebook-on, nehogy lemaradj az új írásokról!

Szása

Szólj hozzá!

Címkék: anglia lélek angol angolkák britannia kis britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://mamsza.blog.hu/api/trackback/id/tr935183005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.