HTML

MamSza

Ami mamsza, az érdekes és értelmes, ha valami pedig már nagyon mamszás, az a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk az evolúció óta! Amennyiben a fejedbe vetted, hogy írsz nekünk, akkor: mammerszasa@gmail.com Mammer & Szása

Mamsza a Facebookon

Címkék

15 (1) 2013 (3) 50 (1) akarat (1) alkohol (1) anglia (1) angol (1) angolkák (1) autópálya (1) baleset (1) banda (1) belügy (1) belügyminisztérium (1) betyár (1) betyárok (1) betyárvilág (1) birodalom (1) bizánc (1) bizánci birodalom (1) blog (1) blogolunk (1) boldogság (1) britannia (1) bűn (1) byealex (1) Címkék (1) dalszöveg (1) dicsőség (1) doser (1) drog (1) egyedi (1) egyház (1) élet (1) érdekes (1) erő (1) eutanázia (1) eutanázia magyarországon (1) facebook (1) falfestmény (1) fegyver (1) fehér (1) férfi (1) férfiak (1) fiatal (2) fidesz (1) fiktív (1) foci (1) football (1) forradalom (1) frank (2) furcsa (1) gitár (1) gitározás (1) google (1) google map (1) graffiti (1) háború (1) halál (1) halál után (1) halottként a facebookon (1) hang (1) hanghullám (1) hangképzés (1) hangszer (1) hangszín (1) hatalom (1) hazudik (1) hazugság (1) hipster (1) hipster style (1) hipszter (1) (1) hóhelyzet (1) i-doser (1) idős (1) inerjú (1) irónia (1) jobbik (1) kamion (1) karambol (1) képzelt (1) keresztény (1) kifogás (1) kifogások (1) kitartás (1) költő (1) kormány (1) középkor (1) lant (1) lantot (1) laterán (2) le (1) lélek (2) lmp (1) maffia (2) magyar (4) Magyarország (2) magyar márkák (1) magyar szokások (1) magyar történelmi családok egyesülete (1) mai (1) mamsza (5) március (1) március 15 (1) mentők (1) miért (1) miről (1) mocsok (1) modern költők (1) motiváció (1) motiváltság (1) mszp (1) munkanélküliség (1) nemesség (1) nép (1) nézőpont (1) (1) nobilitas (1) nők (1) Ő (1) olasz (1) olaszország (1) orbán viktor (1) öröm (1) pályakezdő (1) pápa (2) pápák (1) pápaság (1) pintér sándor (1) politika (2) pop (1) program (1) rendőr (1) rendőrség (1) rezgés (1) riport (1) róma (2) római (2) római birodalom (1) semmire (1) sötét (1) street (1) street art (1) street view (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szar (1) szemlélet (1) szokás (1) találmány (1) tedd (1) tény (2) teszt (1) tetoválás (1) tigris (1) tömegbaleset (1) történet (1) tudat (1) tűzoltók (1) ünnep (1) ünnepel (1) után (1) vallás (2) vatikán (2) vén (1) vérfertőzés (1) vers (1) viselkedés (1) zene (2) zenekar (1) zenész (1) Címkefelhő

A Vatikán - második rész

2013.02.27. 15:04 Vadkeleti Bölcs

Ez előző részben láthattuk, hogyan jut el egy szekta oda, hogy Európa egyik meghatározó politikai erejévé váljon. Sorozatunk második részében tovább csapkodjuk a katolikus egyház hátát a saját bűneikből font ostorukkal. A magyarság 1100 éves vérszopó parazitája, akik mesterei az emberek agyába hatolásnak, ahelyett, hogy a lelki hatalommal és a vallás központi irányításával foglalkoztak volna, inkább a világi ügyekbe mártogatták az orrukat. Mint már említettük, ilyen fordulatokat egy regényíró sem talál ki, a valóság sokkal sötétebb és véresebb annál. Láthatjuk, már a korai pápákhoz képest is a mai magyar politikusok csak homokozó óvodások, amennyiben az erkölcstelenség a mérce. Az első cikkben összefoglaltuk - nagy vonalakban - a Jézus halálától I. Sergius pápáig tartó időszakot. Eddig még alig haladtunk az időben, a java még bőven hátra van! A mai részben a 700-as évek elejétől eljutunk egészen az évezred végéig. Lássuk hát, mik történtek ebben az időszakban, amit még a legvisszafogottabb egyháztörténészek is a pápaság egyik legnagyobb mélyrepülésének tartanak!

Ekkoriban hittérítők járták egész Európát, eljutva annak minden távoli szegletébe még a germán, brit törzsekhez is, hogy aztán a kannibál pogány barbárok áldozataivá váljanak. Ennek ellenére sikerült az állandó dörömböléssel az ajtójukon, lassan, de biztosan áttéríteniük őket, kitartó munkával, újabb és újabb szerzetesek odaküldésével.  Szépen lassan terjeszkedve, egyre több lelket és területet hódított meg az egyház. Az akkori pápa Gergely mindent megtett, hogy a Frank Birodalmat segítse, ezáltal egy erős hatalmat tudva az oldalán. Ez nagyban segítette a Vatikánt (helyesebben fogalmazva, akkoriban még csak Laterán) hogy sikerüljön elszakadnia Bizánctól. Borzalmas idők következtek. Mint már említettük, egyháztörténeti munkák ezt a kort a pápaság mélyrepülésének tartják. Olyan jelzőkkel illetve, hogy a „poklok bugyra”, „a pápaság mélyre süllyedése” és hasonlók. Amik eddig történtek, csupán gyerekcsínyek voltak az ezután következő évszázadokhoz képest. A bajok forrása az volt, hogy az egyház nem elégedett meg az emberek feletti lelki hatalommal, valódi politikai hatalomra voltak éhesek. Amennyiben valaki könyvet tervez írni a katolikus egyház történetéről (bár nehogy azt gondoljuk, hogy a protestánsokhoz hasonló vadhajtások különbek lesznek majd!) nyugodtan adhatja könyvének a „Hogyan ne alapítsunk egyházat” címet. Valószínűleg az egyház, ha megmarad abban a szerepben, amiben Jézus korában volt, azaz a világi dolgok helyett, csak a lelki békét hajtja, sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett volna a nép felett, de nézzük el a püspökök emberi gyarlóságának ezt a kis hibát. Hiszen ki szeretne a Krisztus által hirdetett szegénységben élni, ha megvan a lehetősége arra, hogy még az ágytála is aranyból lehet...

752-1003.jpg

Meglehetősen gyakran váltogatták egymást az il Papák Szent Péter trónján. Meglepő, hogy milyen kevesen haltak meg ágyban párnák közt.

 

No, de vissza a nyolcadik századhoz! A pápaság minden bizalmát a Frank Birodalomba vetette és abba, hogy később majd még létrejönnek erős nyugati államok, amik felett a katolikusok fognak vigyázva őrködni Rómából. Bizánc hatalma ekkoriban már gyengült, az Itáliai területeinek is már elvesztette nagy részét, leszámítva az olasz csizma déli részét. A többi területet a pápai állam birtokolta több mint ezer éven át egészen Itália Garibaldi féle egységes Olaszországgá egyesítéséig, ami az 1800-as évek második felében történt csak meg! Láthatjuk, hogy itt már a pápa királyként viselkedett és közösen uralkodott az olasz hercegekkel, bárókkal. Megszámlálhatatlan hercegség, miniállam tarkította ekkoriban Itália térképét, sokszor ezek élén befolyásos kereskedő családok, bárók, hercegek ültek. A pápa ekkor már nem csak Róma püspöke volt, hanem állammal rendelkezett Itália közepén. Mivel a frankok védelmében álltak, így biztonságban tudhatták Rómát a különféle olasz hercegek, bizánciak és a longobárdok seregeitől. Persze a frankok nem ingyen védték meg Rómát, a pápa cserébe koronát adott a királyi családnak és kijelentette, hogy mindenki átkozott lesz, aki nem ismeri el őket. Valamit valamiért. Azzal, hogy a pápák be voltak védve tekintélyt szereztek maguknak, a tekintély pedig hatalommal jár. Ekkoriban jött szokásba az, hogy az Európai uralkodóházak a pápától kértek koronát, valamint azt, hogy ismerje el őket törvényes uralkodónak. Azzal, hogy a királyokat a pápa szentelte fel, olyan hatalom került a kezébe, hogy már-már jogosan nevezhette magát Isten földi helytartójának.

Amikor Zakariás pápa meghalt, 752-ben halála után megválasztották pápának II. Istvánt, de ő valamilyen furcsa betegségben még aznap este meghalt. Egyes források szerint megmérgezték. Mi legyünk jóhiszeműek és higgyük el, hogy nem történt semmiféle gaztett aznap este a Lateráni-palotában. Az új pápát, II. Istvánt már elődje halálának napján megválasztották. Azaz harmadik, de ő magára csak a másodikként hivatkozott mindenhol, így próbálva meg elfeledtetni azt a szörnyűséget, ami a valódi második Istvánnal történt. Ez egyébként a későbbi István pápáknál mindig sorszámozási kérdéseket vet fel. Az ő nevéhez főződik az, az esemény is, amikor megkérte a frankokat, hogy űzzék ki a longobárdokat Itáliából, akik akkoriban már keményen fenyegették Rómát, az Örök Várost. Cserébe minden kincs, amit elrabol tőlük a frank uralkodóé, a földek pedig a pápáé lesznek.

Így az egyházi állam további területeket szerzett magának. Érthető módon a nép ezt nem nézte jó szemmel, hogy a vallási vezetők világi hatalmat építenek ki. Valamit tenni kellett. Pápáink éles eszére és vastag arcbőrére utal, hogy gyorsan hamisítottak egy iratot, ami szerint az a terület jogos tulajdona a Pápai államnak, mert amikor Constantinus császár a Római Birodalomban államvallássá tette a kereszténységet, ezeket a területeket Róma akkori püspökének, Szilveszternek adományozta. Ekkora arcátlanságot! Tehát a pápa csak a jogos jussát hajtotta be, ami elvileg már majdnem 500 éve az övé kellene, hogy legyen? Ne gondoljuk, hogy ez annyira furcsa dolog lenne, hiszen a történelemhamisításban és a kényes szégyenfoltok eltüntetésében a Vatikán mindig is az élen járt. Ezért vágja nagy fába a fejszéjét az, aki megpróbálja megírni a mocskos történelmüket, mert a legfőbb irataikat örökre elzárták a világ elől a vatikáni könyvtár legmélyére, hogy soha ne derüljenek ki a legfőbb bűneik, és hogy hol írták át a történelmet a szerint, mi volt az érdekük. Erről az iratról még ma sem esik szó, a Vatikán által hivatalosan kiadott egyháztörténeti dokumentumokban sem. Pedig alig több mint ezeregyszáz évvel később maga az egyház is beismerte, hogy ez az irat közönséges hamisítvány. Ilyen körülmények között született a pápai állam.

Az őt követő Pál pápa találta ki magának azt a címet, hogy ő a „Mediator Dei et hominum”. Azaz a közvetítő ember és Isten között. Pál halála után sokan le szerették volna egyszerűsíteni az utódlás kérdését. Minek összehívni a konklávét, hosszú hónapokig tart mire Európa szerte eljut a hír, hogy pápaválasztás lesz és a választásra jogosultak ledöcögnek hintóikon Rómába. Így történt hát, hogy egy gazdag és befolyásos római herceg a katonáival bevette magát a Lateráni-palotába és az öccsét vesztegetéssel megválasztatta pápának. Ezzel sokat nem ért el, az egyház később is csak ellenpápaként ismeri el II. Konstantint, aki még csak pap se volt. Ne legyen ez amúgy annyira furcsa a számunkra, mert később még sokszor elő fog fordulni hasonló dolog, hogy olyan embereket választanak pápává, akiknek előtte semmi közük nem volt a reverendához. Még aznap pappá, püspökké, kardinálissá, majd pápává szentelték, ahogy tették ezt sokszor később is a történelmük folyamán. Becsületükre legyen mondva, hogy senki nem ismerte el őket, a herceget megölték, a pápát pedig megkínozták és börtönbe vetették. A longobárdok saját jelöltet tettek a helyére Fülöp személyében, bár később neki is csak az ellenpápai cím jutott. Ő legalább szerzetes volt, ám pápasága csak egy éjszakán át tartott, mert a longobárd ellenesek gyorsan visszavitték a kolostorba ahonnan jött. Végül 4. István (a korábba leírtak miatt sok helyen 3.) ült a trónra, akit a frank király hívei választottak meg. Hatalomra jutása után valóságos hajtóvadászat indult a longobárd pártiak ellen a Krisztusi szeretet jegyében… A század végén azért volt egy pápaválasztás is, amikor ármányoktól mentesen pápává választották 3. Leót. Szokatlanul hosszú ideig, 21 évig ült a trónján. Azaz, nem ült ott végig, mert rossz akarói a halálát kívánták, így kénytelen volt a frank császárhoz, Nagy Károlyhoz menekült. Aki katonákat adott neki, hogy élükön visszatérhessen az Örök Városba és végre nyugodtan hajthassa álomra a fejét a palotában. Miután Károly 814-ben meghalt, a pápa ellenlábasai egyből előkerültek, de Leó gyorsabb volt náluk. Mindenkit megöletett, akire csak a gyanú árnyéka is vetült. Valószínűleg emiatt lett később ő is szentté avatva…

Zűrzavaros évek következtek. Leó halála után a római nemesek és a frankok egymás jelöltjeit rakosgatták a trónra. Ez odáig fajult, hogy Sergius pápa idején a császár szabályos hadjáratot indított a pápai állam ellen. Az Örök Városban összeszorultak a seggek erre a hírre. Amikor a frank katonák már a Tiberisben áztatták a lábukat, miután végig rabolták egész Észak-Itáliát a Lateráni-palotában gyorsan írtak egy okmányt behódolásuk jeléül, ami kimondja, hogy a pápaválasztás csak akkor érvényes, ha azt a frank császár is elfogadja. Ezen események után Sergiusnak nagyon elment a kedve az egész pápásditól és minden ügyet inkább a testvérére, Benedekre hagyott. Ekkoriban lett divat, hogy a különféle egyházi pozíciókat pénzért árulták, ki fizet többet alapon. Persze az egyházi források erről is évszázadokon át tartó korrupcióról is csendben hallgatnak, mintha meg se történt volna. Még szerencse, hogy létezett világi történetírás is!

Kép 837.jpg

Sergius idején esett meg, hogy Afrikából rabló muzulmán-szaracén hadak szálltak partra Itáliában. Miután felhajóztak a Tiberisen, Rómát is kifosztották.  A Vatikánt már akkor is magas és vastag fal vette körül, így a pápa és brigádja biztonságban nézhette végig, hogyan fosztják ki az Örök Várost.(Saját fotó)

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis miképpen tehették meg ezeket a bűnöket a pápák? Nem volt visszhangja abban az időben ezeknek a cselekményeknek? Valójában nem nagyon volt. A hírek mire eljutottak szerte a korabeli Európában, addigra sok idő telt el. Rómán kívül az emberek sokszor azt se tudták, hogy kiféle-miféle pápa ül a trónon, főleg nem azt, hogy miféle sötét üzelmekkel foglalatoskodik. Ha esetleg mégis eljutott az emberekhez valami szörnyű rémtett híre, az rendszerint sok időbe telt, már a „múlt” része volt, a helyi papok pedig a miséken ügyesen kimagyaráztak mindent.

A pápák isten földi helytartójaként, a világ urának nevezték magukat. Ezt gyakran számon kérte tőlük a nép, hiszen gyakran előfordult, hogy szaracén kalózok vagy éppen olasz hercegek fosztogatták a vidéket. Joggal merült fel az emberekben a kérdés: „Ilyenkor hol van a világ ura?”. Hiába állított fel 8. János pápai flottát és seregeket, nem sokat ért velük. Mert a különféle olasz államok(?) többek közt a nápolyi hercegség, nem szerettek volna belefolyni a szaracénok elleni háborúkba. Olaszország akkoriban úgy nézett ki, hogy középen volt a Pápai Állam, a többi részen pedig mindenféle hercegségek, grófságok, kereskedőcsaládok voltak hatalmon. Őket pedig állandóan fenyegették az időről időre felbukkanó szaracénok. Mintha ma Olaszország különböző vidékeit helyi klánok, bűnszervezetek vezetnék, akiket folyton kirabolnak az arab bevándorlók. Ezeknek a klánoknak a végét egy központi hatalom megjelenése hozta el: Olaszország egyesítése 1860-70-es években. Akkor a különféle szervezetek, amik addig a hatalmat gyakorolták a környékükön, csak úgy maradhattak fent, ha áthelyezték magukat az új rendbe. Illegális voltuk miatt azonban formálisan nem működhettek; így a föld alá kényszerültek és megszületett az olasz maffia. Úgy látszik, ez az olasz vérben van. Már a római kor is az állandó összeesküvésektől, ármányoktól és furkálódásoktól volt hangos és ez ma sincs másként…

8. János mérgezés áldozata lett. Érdekesség, hogy a Vatikán szerint, hivatalosan Ő az első pápa, aki gyilkosság áldozata lett. Hivatalosan. Egy biztos: nem az utolsó! Halála után kezdődik a pápaság történetének úgynevezett „sötétség kora”, ami nagyjából az elkövetkező 150 évet takarja. Mai cikkünk is ennek a korszaknak a végéig tart idegenvezetést a kedves olvasó számára, hogy aztán majd további mélyrepülésekről számolhassunk be sorozatunk további részeiben. Európát minden oldalról barbárok támadták. Északról a vikingek, délről a szaracénok, keletről pedig mi magyarok. Talán emiatt gyengültek az erkölcsi szabályok ezekben az Európára nézve sötét és nehéz időkben. Ebben a kérdéses másfél évszázadban majd ötven pápa váltotta egymást Szent Péter trónján. Kivétel nélkül mind a hatalom és pénzéhes olasz kereskedő és arisztokrata családok játékszerei voltak. A pápák legfőbb dolga ekkoriban az volt, hogy a Vatikáni kincstár tartalmát szépen kijuttassák azoknak, akik őket a pápai pozícióba tolták és rángatták hátulról a szálakat. Nápolyi, toscanai, spoletói és még kitudja milyen herceg és kereskedő családok folytatták aljas hatalmi játszmáikat ez idő tájban a bűzölgő olasz csizmán. Elfogadott tény volt, hogy aki Rómát irányítja, annak a kezében összpontosul a hatalom és a pénz is. Így hát ebben az időszakban egymást érték a különböző arisztokrata családok által felállított seregek, amik elfoglalták az Örök Várost, hogy aztán a pápa úgy táncoljon, ahogy ők akarják. Nem hiába szokták mondani: minden út Rómába vezet.

A Vatikán erkölcse ebben az időszakban a béka segge alatt volt. Még egy tisztességes polgár is elszégyellné magát azoktól a dolgoktól, amik ott folytak, nem hogy a katolikus egyház. A későbbi évszázadokban aztán szorgosan dolgoztak a kódexmásolók a kolostorokban, hogy ezt a gyalázatos időszakot megpróbálják kitörölni a vallástörténet lapjairól. Mindennaposak voltak az örömlányok és elrendelt gyilkosságok. Virágzott a korrupció és a nagyüzemi lopás az államkincstárból. Ezen igazából meg se kellene lepődnünk, hiszen már világossá vált számunkra, hogy a Lateráni-palota ekkoriban mindenféle arisztokrata bűnözők szállása volt, akik meglehetősen gyakran váltogatták egymást, mert a pápa belehalt „súlyos betegségébe” vagy valamilyen „baleset” érte. Volt ekkoriban olyan elmebeteg pápa is, aki elődje hulláját kiásatta a sírból, tárgyalást szervezett a díszesen felöltöztetett hullának, amin minden életében hozott rendeletét érvénytelenítették, majd hogy még egyet rúgjon az néhai ellenlábasába, holttestét megcsonkíttatta, majd a Tiberisbe dobatta. Így állt posztumusz bosszút egykori ellenfelén. Ez azért a már sokat látott római nép gyomrának is túl sok volt. Fellázadtak István pápa ellen, börtönbe zárták, majd megfojtották. A rendeleteit pedig visszavonták, így az őt támogató spoletói hercegi klán háttérbe szorult, amit nem tűrtek szó nélkül. Ilyen és ehhez hasonló szellemben teltek ezek az évek.

Aztán a 900-as évek első felében még furcsább dolgok történtek. Elvileg nem lehetett a papságnak semmilyen kapcsolata a nőkkel. Bizonyos nők mégis hatalomra tettek szert a pápai udvaron és azon belül is a pápai családon(!) belül. Rómát akkoriban a pápán kívül a kincstár vezetője és a város katonai parancsnoka vezette. Jobban mondva az ő felesége Teodóra. Teodóra és lánya Marózia nagyon értették a női praktikákat, tudták hogyan tegyenek szert hatalomra a testüket használva. Marózia 3. Sergius pápa szeretője volt, akinek gyermeket is szült. Egyébként később belőle lett 11. János pápa. Ekkoriban nőuralom volt a Vatikán falain belül, aminek furcsának kellene lennie, mert hivatalosan a pápák száműzték köreikből a nőket. De mi már túl sokat tudunk az egyházról ahhoz, hogy ezt a mesét a cölibátusról bevegyük. Ugye mondtuk már, hogy Sergius szeretője Marózia volt, aki gyereket is szült neki. A felesége viszont – most kapaszkodjunk – Marózia anyja, Teodóra volt. Ezek a nőszemélyek addig ügyeskedtek, amíg teljesen „papuccsá” nem tették a pápai udvart, így a nők akarata érvényesült odabent. Vérfertőző kapcsolataikkal pedig bebiztosították a helyüket a pápai családban. Később, az akkor 40 év körüli Marózia elérte a nagy célt: fiát, 11. Jánost a pápai trónra tudta ültetni. Bár öröme nem tartott sokáig, mert ami sok, az már sok alapon fellázadtak ellene és börtönbe vetették, ahol haláláig raboskodott. Elmúlt 90 éves, mire meghalt a cellájában, ami akkoriban valóságos matuzsálemi kor volt, még manapság is annak számít, pláne akkor egy koszos várbörtönben.

Itt most befejezzük mai utazásunkat a Vatikán legmélyebb bugyraiba, mert már mindenkinek kifordul a gyomra az undortól ennyi szégyenteljes mocsok elolvasása után. Mint láthatjuk, nem véletlenül írtam, hogy még a legvadabb regényírók sem találnak ki efféle dolgokat, mint amiket a valóság képes kreálni. A következő részben tovább haladunk az időben és a bűnök tengerében. Továbbá majd megismerjük, milyen körülmények között kapott István király koronát 2. Szilveszter pápától. Senki ne gondolja azt, hogy a bűnökből és borzalmakból kifogyott a volna Vatikán mindezek után! Hátravan még egy vérrel teli évezred a történelmükből, de erről majd később, a következő részekben…

Szása

1 komment

Címkék: politika olasz maffia vallás pápa olaszország frank mocsok középkor bűn vatikán hatalom sötét róma római pápaság birodalom vérfertőzés laterán

A bejegyzés trackback címe:

https://mamsza.blog.hu/api/trackback/id/tr315108296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Diu in pontificalibus libris investigentur et omne quod potest confirmare. Ecclesia est diabolicum figmentum, quia vado nigrum candido linteamine, sed innocentia. Down cum tenebris in mente tua! Quas in mentis nostrae tenebras?