HTML

MamSza

Ami mamsza, az érdekes és értelmes, ha valami pedig már nagyon mamszás, az a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk az evolúció óta! Amennyiben a fejedbe vetted, hogy írsz nekünk, akkor: mammerszasa@gmail.com Mammer & Szása

Mamsza a Facebookon

Címkék

15 (1) 2013 (3) 50 (1) akarat (1) alkohol (1) anglia (1) angol (1) angolkák (1) autópálya (1) baleset (1) banda (1) belügy (1) belügyminisztérium (1) betyár (1) betyárok (1) betyárvilág (1) birodalom (1) bizánc (1) bizánci birodalom (1) blog (1) blogolunk (1) boldogság (1) britannia (1) bűn (1) byealex (1) Címkék (1) dalszöveg (1) dicsőség (1) doser (1) drog (1) egyedi (1) egyház (1) élet (1) érdekes (1) erő (1) eutanázia (1) eutanázia magyarországon (1) facebook (1) falfestmény (1) fegyver (1) fehér (1) férfi (1) férfiak (1) fiatal (2) fidesz (1) fiktív (1) foci (1) football (1) forradalom (1) frank (2) furcsa (1) gitár (1) gitározás (1) google (1) google map (1) graffiti (1) háború (1) halál (1) halál után (1) halottként a facebookon (1) hang (1) hanghullám (1) hangképzés (1) hangszer (1) hangszín (1) hatalom (1) hazudik (1) hazugság (1) hipster (1) hipster style (1) hipszter (1) (1) hóhelyzet (1) i-doser (1) idős (1) inerjú (1) irónia (1) jobbik (1) kamion (1) karambol (1) képzelt (1) keresztény (1) kifogás (1) kifogások (1) kitartás (1) költő (1) kormány (1) középkor (1) lant (1) lantot (1) laterán (2) le (1) lélek (2) lmp (1) maffia (2) magyar (4) Magyarország (2) magyar márkák (1) magyar szokások (1) magyar történelmi családok egyesülete (1) mai (1) mamsza (5) március (1) március 15 (1) mentők (1) miért (1) miről (1) mocsok (1) modern költők (1) motiváció (1) motiváltság (1) mszp (1) munkanélküliség (1) nemesség (1) nép (1) nézőpont (1) (1) nobilitas (1) nők (1) Ő (1) olasz (1) olaszország (1) orbán viktor (1) öröm (1) pályakezdő (1) pápa (2) pápák (1) pápaság (1) pintér sándor (1) politika (2) pop (1) program (1) rendőr (1) rendőrség (1) rezgés (1) riport (1) róma (2) római (2) római birodalom (1) semmire (1) sötét (1) street (1) street art (1) street view (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szar (1) szemlélet (1) szokás (1) találmány (1) tedd (1) tény (2) teszt (1) tetoválás (1) tigris (1) tömegbaleset (1) történet (1) tudat (1) tűzoltók (1) ünnep (1) ünnepel (1) után (1) vallás (2) vatikán (2) vén (1) vérfertőzés (1) vers (1) viselkedés (1) zene (2) zenekar (1) zenész (1) Címkefelhő

A Betyárság

2013.01.17. 18:24 Vadkeleti Bölcs

Csak egy hajszál választja el a betyárokat az útonálló rablótól. Ezt a hajszálat pedig romantikának hívják. A betyárvilág romantikája az, ami a mai napra, a 19. század rablóit hősökké, nemzeti értékké emelte, olyannyira, hogy a 21. század elején a betyár kezd a hazafi szó szinonimája lenni. A mai nézőpont szerint a betyárok már inkább hazafias ellenállók, akik tetteikkel a népi igazságszolgáltatás önjelölt hőseivé váltak, akik minden tettükkel a társadalmi igazságot szolgálták, nem pedig fegyveres haramiák voltak. Robin Hood magyar verziói.

47.jpg

Érdekes kérdést vet fel, az is, hogy az egyik párt 2012-ben (amennyire tudunk, elhatárolódunk a politikától, ezért nem nevezzük meg melyik párt, akit érdekel, az googoljon rá a kérdésre) szorgalmazta, hogy Rózsa Sándor hamvait szállítsák haza Romániából, hogy emlékhelyet állíthassanak neki. Mennyire etikus egy köztörvényes bűnözőt tisztelni? Az érem másik oldala persze az, ha elvonatkoztatunk a valóságtól, a misztikus romantika, ami körüllengi a betyárokat, kiváltképpen Rózsa Sándort, aki legismertebb „hősünk” e téren. A betyárságról szóló fátyolos népmeséknek köszönhetően ma már nem úgy tekintünk a betyárokra, mint rablókra, hanem mint olyan rablók, akik az elnyomó renddel szemben álltak, a jók oldalán, így megbocsátható nekik, hogy valójában miből is éltek. Igaz azt állítom, hogy erről a népdalok, népmesék tehetnek, hogy ma bűnözőket tisztelünk, de ellent kell mondanom most magamnak, hiszen miért ne járhatott volna nekik tisztelet már akkor is amikor éltek? Erre a legkézenfekvőbb példa nem is egy betyár, de nem is a régi idők egy alakja, hanem egy ma is élő hús-vér ember, a börtönből nemrég szabadult Ambrus Attila, a Whiskys. Igaz, hogy Attila bankokat rabolt ki, mégis egy egész ország szurkolt neki–velem együtt-ahogy a rendőrség folyton csak bottal ütötte a nyomát, majd az elkapását követő szökés után is, nehogy újra megfogják. A Whiskys rabló, az élő példája annak, amikor a nép egy köztörvényes bűnözőt hőssé emel, pedig Őt nem az elmúlt évek és népdalok tették azzá, már a rablásai idején is szerették az emberek. A betyárok is ilyenek lettek volna vagy csak az idő szépítette meg az emléküket?

A betyárok „aranykora” egyértelműen a 19. század, de már a korábbi évszázadokban is előfordult, hogy embereket akasztottak fel „betyárkodásért”. A Dózsa-féle felkelés és a Rákóczi-szabadságharc egyik hagyatéka a rengeteg törvényen kívüli ember, akik bujdosásra kényszerültek valamilyen oknál fogva. Az elnyomásban töltött hosszú évek hatására a magyar emberekben egyre nőtt a gyűlölet az uralkodó réteg és a zsarnok külföldiek (először a törökök, aztán az osztrákok) ellen, így a szökött jobbágyok, körözött ellenállók, tolvajok, gyilkosok, törvényen kívüli életet élők egyre nagyobb számban jelentek meg szerte az országban. Természetesen a szegény legények, akik így próbáltak vagyont szerezni, a katonaság elől menekülő fiatalok, a pásztorok is helyet találtak maguknak a betyárvilágban, hiszen mindannyiukban közös volt, hogy a fennálló hatalom gyűlölete, amely üldözte őket. Akkoriban még nemigen voltak egybenőtt települések, se kiépített utak, pláne nem autópálya. Hatalmas egybefüggő erdőségek, mocsarak (melyeket később lecsapoltak és városokat építettek a területükre), nádasok, füves puszták alkották az ország nagy részét, ahol nagyszerűen elbújhattak a törvény keze elől a rablók és szökevények. Fő tevékenységük ismerős lehet számunkra akármelyik B-kategóriás western filmből: marhatolvajlás, utazók kirablása, meggyilkolása. A módosabb nemességen kívül a polgárosodó rétegek, osztályok tagjaira jelentettek veszélyt. Előszeretettel támadták meg éjjel a kereskedők, lelkészek házait, de előfordult, hogy a vásárból hazatérő kézműveseket fosztották ki.

Rengeteg történet kering a betyárokról, de mivel ezek elég régiek így nem tudni, hogy mi az igazság alapjuk. Ezek az emberek rejtőzködve éltek, hiszen állandó veszélyben forgott az életük az őket üldöző karhatalmi erők miatt. Az ország földrajza, néprajza kétféle betyárt alakított ki. Az egyik az alföldi lovas betyár, aki nagy távolságokat tesz meg, rabol és állatokat hajt, lop el; a másik pedig a dúnántúli erdőségekben és dombok közt megbújó gyalogos betyár, aki lopásból, rablásból és fosztogatásból tartja fent magát. Gyorsan kellett egyik helyről a másikra haladniuk, állandó mozgásban kellett lenniük, hiszen tetteikért keresték őket, továbbá, az adott megye katonasága csak a megye határáig követhette őket, mivel csak addig tartott a hatókörük; gyakran szöktek egyik megyéből a másikba, így lépve meg az igazságszolgáltatás elől. A rablott javakat kiterjedt orgazda hálózaton keresztül értékesítették, amely hálózat rendszerint pásztorokból, kocsmárosokból, erdészekből állt.

A probléma egyre erősödött, az alföldi betyárság csúcsát talán az 1848-as szabadságharcot követő időszakban érte el, a dunántúli pedig a napóleoni háborúkat követő évtizedekben 1810-40-ig. A járőröző katonák rendszeresen ellenőrizték a falvakon kívül eső területeket, tanyákat, malmokat, hátha találkoznak betyárokkal, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokszor nem is mertek szembeszegülni a bandákkal. A falvakat törvény kötelezte éjjeli őrség állítására, megelőzendő a lopásokat, de ennek se sok haszna volt. Egy idő után már a probléma olyan súlyos lett, hogy több megye szabályos, összehangolt hajtóvadászatokat indított a betyárok ellen, akiket, ha elfogtak, rögtönítélő bíróság akasztott fel, volt, hogy az elrettentés végett a bordáiknál fogva. A dunántúli hajtóvadászatok összegét a nemesség fizette, ami csak Zalában majdnem 3000 ezüst forintra rúgott, ami mai árfolyamon több milliárd forintnak megfelelő összeg. Ennek köszönhetően az 1840-es évekre a Dunántúl nagyjából betyármentes lett, ám az alföldön egészen a század végéig éltek betyárok, akik csak a polgárosodással és az iparosodással tűntek el.

Jó betyáros cikkhez méltóan a végére illene Rózsa Sándorról és az életéről írnom pár sort, valamint egy-két róla szóló történetet. Mégsem fogom tenni, hiszen ezeket már mind ismerhetjük az óvodából, hallomásból, népdalokból, irodalomból. Inkább bemutatok egy másik, egykor igen, ám a 21. században már kevésbé ismert betyárt: Sobri Jóskát.

sobri.jpg

A  legismertebb dunántúli betyár volt. Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék területén tevékenykedett a remek búvóhelyet szolgáltató erdősségek társaságában. Valószínűleg 1810 körül született egy kondás fiaként. Állítólag istenfélő gyerek volt, aki jó nevelést kapott, de rossz társaságba keveredett. Csakhamar  el is ítélték két évre disznólopásért, majd miután szabadult rövid időn belül újra összeütközésbe keveredett a törvénnyel, így a börtöntől félve, jobbnak látta ha bujdosásra adja a fejét. Nem telt el sok idő, a vadonban, kocsmákban, falvakban, a bujdosása alatt, hozzá hasonló emberek verődtek mellé. A frissen alakult bandával végigfosztották a fél Dunántúlt, főként gazdag papokat, utazókat, kereskedőket raboltak ki és gazdag juhászok állatait hajtották el, ha kellett erőszakkal. Hamar elszalad vele a ló: Jóska nem sokkal később szolgagyőri kastélyában Hunkár Antal ezredest rabolta ki, elvéve minden vagyonát. Az esetből nagy botrány lett, Hunkár Antal egyenesen a királyhoz ment a panasszal. Szabályos hajtóvadászat indult Sobri és bandája ellen, de messze nem jutottak. Egyik alvezére egy mulatozás során lábon lőtte magát, a sebesült betyárt utána már könnyen elfogták, majd gyorsan fel is akasztották 1836 karácsonyán. Ekkor már Sobri fején száz arany volt a vérdíj, nem tudni, hogy az emberek félték-e vagy tisztelték, de a nép nem adta fel. Innen már nem sok volt hátra neki, 1837 Februárjában a üldözőik bekerítették őket Somogy és tolna megye határánál, ahol fegyveres harc alakult ki a betyárok és a katonák között. amikor, már látta, hogy a helyzet reménytelen saját magát lőtte szíven. Halála után a nép még sokáig pletykált róla, hogy nem is halt meg, hanem kivándorolt Amerikába, tovább fosztogat a Délvidéken vagy, hogy az Alföldön lett gazdag kereskedő. rövid de kalandos betyársága 1835-től 1837-ig tartott csupán. 

Szása

Szólj hozzá!

Címkék: betyárok betyár betyárvilág

A bejegyzés trackback címe:

https://mamsza.blog.hu/api/trackback/id/tr105024021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.