Nos, egyik nap megkaptam, hogy hipszter vagyok. Hipszter? Mit is jelent ez?

Amerikában és Nyugat-Európában az elmúlt 2-3 év abszolút hívószavává nőtte ki magát a hipszterség fogalma, ám ez ennél sokkal régebbi múltra tekint vissza. Hipszterekről már az 1930-as évektől beszélhetünk, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol az 1950-es évektől a jellemzően csak beatirodalomként emlegetett szerzők és hősök alakították a független hipszterkultúrát.

Az 1977-es Jazz: A History című könyvben Frank Tirro a következőket írja:
A hipszter egy underground figura. Az a második világháborúnak, ami az elsőnek a dadaista. Amorális, anarchista, úriember, és annyira túlcivilizált, hogy az már dekadens. Mindig tíz lépéssel előre jár.

A 90-es években a fogalom újra divatba jött. Eltelik 10 év, és máris a 2000-es évek New York-ja vonzza a figyelmet: Brooklyn dzsentrifikálódik, s az eddigi kevésbé népszerű területeket furcsa fiatalok lepik el. Apropó, dzsentrifikáció. A modern nagyváros fejlődésével, változásával kapcsolatos szociológiai jelenség, a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése. Szóval, a furcsa fiatalokat (akik az utcán mászkáltak) a következőképp írták le:

„Felmosórongy-frizurájuk van, retró kézitáskákkal mászkálnak, mobiloznak, európai cigit szívnak, és büszkén lépdelnek platformcipőkben, miközben egy Che Guevara életrajz kificcen a táskájukból.”

Az egyéniesség varázsa nehezebben valósítható meg, amikor mindenki valamiféle tömeg tagjaként lép fel. A hipszterkultúrának éppen ezért fontos elemei azok a tevékenységek és alkotóelemek, amelyek az aktív állampolgárság eszméjének nyomán kiemelik őket a közösség általános szabályrendszeréből. Erre jó példaként szolgálnak az önkéntes és egyenjogúsági mozgalmak vagy a környezettudatos gondolkodás.

A bakelitek, a vastag pulóverek, a fekete keretes szemüvegek és a kockás ingek forgatagában a nyugati kultúrkörben a hipszterség mára egy  identitáskonstrukció lett. 2009-ben a Time Magazin így fogalmazott: vedd nagyanyád szvetterét, Bob Dylan Wayfarer szemüvegét, tegyél hozzá farmer rövidnacit, egy Converse All-Star-t, egy doboz Pabs-ot és bumm - hipszter.

Innentől pedig nem volt megállás: a kifejezés futótűzként kezdett terjedni, hogy végül mindenkire használják, aki nem csak egyszerűen távol pozicionálja magát a tömegektől és a mainstreamtől, de tesz arról, hogy ez külsőségekben is megnyilvánuljon. Bármi lehet a ruhatár része, lényeg, hogy ne hordják sokan, hiszen ez is csak a társadalom átlagából való kiszakadás egy alap ismérve. Lényege a variációk sokasága: szűk farmer, hatalmas nyakkivágású (lehetőleg V nyakú) póló, rajta csak kevesek által dekódolható popkulturális utalással/idézettel, egyedi sapka  vagy kalap, amely nem csak stílusában, hanem hordásában is az egyediséget tükrözi,  arcszőrzet, különlegesebbnél különlegesebb napszemüvegek (azért nem árt, ha követik a  Ray Ban Wayfarer vonalvezetését), fekete-fehér kontraszt, vagy éppen túlszínezettség, utalások a rock & roll életvitelre, túlfésült vagy éppen túl kócos haj. Minden vegyülhet, beat, hippi, punk, hip-hop, metroszexuális.

Olvastam 10 elengedhetetlen kelléket, amik nélkül nem hipszter a hipszer. Természetesen a kollekció része a vastagkeretes szemüveg, a farmer göncök, a vászon- vagy tornacipő, a vékony kardigán lehetőleg minél változatosabb színekben és az arcszőrzet. A hipszter divat női kedvelőinek 90%-a díjazza. Háát, ha ezen múlik maradjon is hosszú-hosszú éveken át még divat :) :)
Fontos kellék még a kicentizve, gondosan elhelyezve és hátratolva a manósapka, s a korábbiakban már említett mélyen kivágott, "V" nyakú póló .

Ha nem elég, az emúlt két évben külön kedvenc lett a: misztikus, geometriai ábrák, úgy mint háromszögek, háromszögekben szemek, háromszögekben fordított kereszt, fordított kereszt önmagában. Csak zárójelben: csak én ismerek itt rá a jó öreg New Yorkerre?! Továbbá, nem csak ruhán megjelenő szimbólumok a színes köd, füst, szarvasok, baglyok, a természet találkozása a természetfelettivel vagy akár a világűr.

Egy olyan életstílussá vált, amelynek külső és gondolkodásmódbeli jegyeit ugyanazok a gyakorlatok irányítják, mint a hipszter-szempontból fősodorbelinek gondolt tömegkultúra.

Christian Lorentzen érdekesen fogalmaz a hipszter-társadalmat illenően a Time Out New York-ban:
„addig a mértékig fetisizálják az autentikusságot, hogy az teljesen anti-autentikus lesz végül”,

míg egy másik újságíró a következőket írta:

„az egész lényege, hogy a hipszterek elkerülik a címkéket, azt, hogy bekategorizálják őket. Mégis ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy viselkednek, és nonkonformitásukban találják meg a konformitást.”

Hát, szerintem ez mamszás. :)

Mammer

ui.: Lemaradt, hogy a hipszterség szinte teljes mértékben egy paradoxonná vált, mégpedig azért, mert az alap cél talán a mindennapokból való kitörés, az egyediségre való törekvés, ám maga az elv vált iszonyatos divattá.